|
Salama da sugo
Vitàn felül áll aza tény, hogy a salama da sugo a ferrarai gasztronómia szimboluma. Beceneve a„salamina” (szalámicska), a hagyomány szerint karácsonyiétel, de soha nem hiányozhat az ínyencek asztaláról.
Előszőr a XV. században kerül említésre Lorenzo il Magnifico II.Erole d’Estehoz írott levelében. Két évszázaddal később, 1722-ben „Salamoide” címmel egy nyolcsoros költemény örökíti meg, majd így definiálja Alfredo Panzini híres „Dizionario Moderno”-ja:
Sertéshusok rendkívüli keveréke fűszerekkel és vörösborral,néha Brandyvel vagy Marsalaval ízesítve, a salama különleges ízt nyer egy hosszú érlelés során, amikor egy gömb formájú bélben a a padláson felakasztva szárad vagy pedig a parázs alatt, friss szellőző helyen a sütőben érlelődik.
Mario Soldati, a nagy ínyenc író mondta, hogy „egymagában is teljes és megfelelő étek”.
Jelenleg is a hagyományos recept szerint, garantált minőséggel készítik és számos ferrarai hentesboltban megvásárolható ez a híres szalámi.
Főzés előtt, a szalámit egy éjszakára langyos vízbe áztatjuk, majd egy vékony vászon konyharuhába csavarjuk és belemerítjük egy fazék vízbe úgy ,hogy a szalámi ne érintse az edény alját, ( egya fazék peremére tett főzőkanálra függesztjük), majd alacsony lángon legalább öt órahosszat főzzük.
A szalámit melegen tálaljuk, az ízes szaftban puhára főtt húshoz jól illik a lágy burgonyapüré.
Száraz vörösborral fogyasszuk/Merlot, Fortana vagy Bosco Eliceo. |
